Minél intenzívebben foglalkozol az egészséges kutyatáplálás témájával, valószínűleg annál gyakrabban találkozol különböző, olykor egymásnak ellentmondó véleményekkel, amelyek gyakran táplálkozási hibákat is tartalmaznak. Segítünk eligazodni a táplálkozási dzsungelben, és leleplezzük a leggyakoribb táplálkozási hibákat.
1. tévhit: "A kutyának főként húsra van szüksége, mert a farkastól származik."
Igaz, hogy a mai házi kutyák közös őse a farkas, és hogy a farkasok főként húst esznek. Az is igaz, hogy a kutyának húsra van szüksége a fajnak megfelelő táplálkozáshoz - a kizárólag hússal való etetés viszont nem fajnak megfelelő, és ez az egyik leggyakoribb táplálkozási hiba. A házi kutyák az évezredek során a velünk, emberekkel való együttélés során alkalmazkodtak az eltérő táplálkozási szokásokhoz. Ez például abban is megmutatkozik, hogy a kutyák sokkal jobban képesek a szénhidrátok anyagcseréjére, mint a farkasok. Emellett a kutya mindennapjai már nem hasonlíthatók a farkasokéhoz: már nem kell magának vadásznia a zsákmányt, és sokkal kevesebbet mozog, mint vad őse. Fehérje-, zsír- és energiaszükséglete ezért lényegesen alacsonyabb. A kutya eledelének tehát tartalmaznia kell húst, de a húsban túlságosan gazdag étrend egészségügyi kockázatot jelent a vesékre és a májra nézve. Fontos a fehérjék, szénhidrátok, zsírok, rostok, ásványi anyagok és vitaminok megfelelő keveréke.
2. tévhit: "A gabona olcsó töltőanyag az eledelben, és allergiát vált ki."
A gabonaféléket gyakran elkerülik, ha a táplálkozásról van szó. Egyesek allergiát okozó tulajdonságokat tulajdonítanak a gabonaféléknek, mások szerint negatív hatással vannak az olyan betegségekre, mint a cukorbetegség vagy az ízületi gyulladás. Azonban tény, hogy ezeket a feltételezéseket semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá. Ráadásul az allergiáknak csak körülbelül 5 százaléka irányul valamelyik táplálék-összetevőre. A gabonafélék fontos tápanyagforrásként szolgálnak, mivel az energiaforrásként szolgáló szénhidrátok mellett fehérjét, élelmi rostot, valamint fontos nyomelemeket és vitaminokat is tartalmaznak. Az élelmi rostok az optimális bélműködés és az egészséges bélflóra alapját képezik.
3. tévhit: "A takarmány magas hústartalma egyenlő a magas minőséggel."
A magas hústartalom nem minőségi kritérium a jó kutyaeledelhez. Egyrészt vannak speciális receptúrák, mint például a vesediéták vagy az idősek számára készült eledelek, amelyek jó okkal nélkülözik a magas fehérjetartalmat. Másrészt a hús és a hústartalom fogalmak nincsenek egyértelműen definiálva. Minden gyártó másképp értelmezheti őket. Míg mi emberek a hús alatt az izomhúst értjük, addig a hentes a levágott állat minden emberi fogyasztásra alkalmas részét húsnak nevezi, tehát a bőrt, a szalonnát, a levescsontot, az ökörfarkat és az olyan szerveket is, mint a nyelv, a szív vagy a máj. A kutyák táplálkozása szempontjából egyébként teljesen logikus, hogy nemcsak az izom, hanem más összetevők is szerepelnek benne, hiszen a farkasok is szinte teljes egészében elfogyasztják a zsákmányt, így a tiszta izomhús csak kis részét teszi ki a táplálékuknak. Az is fontos különbség, hogy a hústartalom feltüntetése a friss vagy a szárított összetevőkre vonatkozik-e (pl. "bárány" vagy "bárány, szárított" megjelöléssel feltüntetve). A friss alapanyagok nagyon magas víztartalommal rendelkeznek, ezért a hústartalom első pillantásra magasabbnak tűnhet. A különböző termékek közvetlen összehasonlításához ideális lenne az "állati fehérje százalékos aránya a teljes fehérje-tartalomból" feltüntetése. Ezt a gyártók gyakran használják és nevezik meg a minőség mérőszámaként. A feltüntetett nyersfehérje-tartalom a fehérjetartalom mellett a növényi fehérjéket is tartalmazza. Itt találsz további információkat a témában: "Összetevők: Mit rejt az eledel?"
4. tévhit: "A BARF-ozás egészségesebb a kutyának"
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a BARF (bone and raw food, nyers etetés) általában egészségesebb lenne a kutyák számára. Mint minden táplálkozási forma esetében, a nyers táplálást sem minden kutya tolerálja. Ráadásul nem minden kutya szereti nyersen az ételét. A vese- és májtúlterhelés veszélye is fennáll, ha a fehérje jelentős túladagolása történik. A vizsgálatok még azt is kimutatták, hogy 10-ből 9 házi készítésű BARF-adag többé-kevésbé súlyos ellátási hibákat tartalmaz. A kutya azonban csak akkor tudja fedezni a tápanyag-szükségletét (korához, fajtájához, neméhez stb. igazodva), ha a hús, belsőségek, zöldségek, gyümölcsök és olajok aránya pontosan az igényeihez van igazítva. Ha ki akarod számítani a kutyádnak megfelelő BARF-adagot, a táplálkozási hibák elkerülése érdekében célszerű szakember tanácsát kérned.
5. tévhit: "A kutyák allergiája a megfelelő táplálékkal elkerülhető."
Elvileg a kutya allergiás lehet az étrendjében lévő bármely táplálkozási összetevőre, és a környezetében lévő szinte bármilyen más anyagra is. Az összes allergiás esetet tekintve, a kutyáknál az eledel-összetevőkre meglévő allergia viszonylag ritka. Ahhoz, hogy egy allergia egyáltalán kialakuljon, a szervezetnek legalább egyszer érintkeznie kell az allergénnel, ami azt jelenti, hogy a kutya csak olyan táplálék-komponensekre reagálhat allergiásan, amelyeket már egyszer megevett. Ha eleve kerülsz egy bizonyos táplálkozási összetevőt, akkor a kutya nem tud allergiát kifejleszteni erre az összetevőre, de allergiás lehet minden más anyagra, amelyet a táplálékkal együtt vesz magához. Ezért nincs értelme konkrét (orvosi) ok nélkül teljesen elkerülni az eledel egyes összetevőit. Itt találsz további információkat a témáról: Allergiák és táplálék-intoleranciák kutyáknál.
6. tévhit: "A melaszos cukorrépaszelet azt jelenti, hogy sok cukor van az eledelben"
A melaszos cukorrépaszelet azután marad meg, hogy a cukor nagy részét eltávolították a répából. Valójában különbséget cukormentesített (alacsony cukortartalmú) és a hagyományos (magas cukortartalmú) melaszos cukorrépaszelet között. A száraz kutyatápok azonban az alacsony cukortartalmú cukorrépaszeletet tartalmazzák. Kíváncsi vagy, mit jelent valójában az "alacsony cukortartalmú" kifejezés? Íme egy példa: 100 g szárazeledelben mindössze 0,2 g cukor található - olyan kevés, hogy még a speciális diétás tápokban, például a cukorbeteg állatoknak szánt tápokban is szerepel. A répapép az oldható rost, a pektin értékes forrásaként is szolgál, amely támogatja a stabil bélflóra kialakulását és biztosítja a jó bélsárállapotot.
7. tévhit: "A hidegen sajtolt eledel jobb, mert a tápanyagokat nem melegítik olyan magas hőmérsékletre."
A hidegsajtolás során akár 82 °C-os hőmérsékletet is alkalmaznak. A finomra őrölt nyersanyagokat nyomás segítségével préselik formába. Ezáltal szilárd, nehéz takarmánypellet keletkezik. Egyértelmű hátrány: az eljáráshoz alkalmas nyersanyagok választéka technikailag korlátozott. Ezenkívül a csírák elpusztítása érdekében a nyersanyagokat a hidegsajtolás előtt magas hőmérsékletre melegítik.
Ha a tápszemeket magasabb hőmérsékletű eljárással állítják elő (főző extrudálás), az összetevőket rövid ideig körülbelül 130 °C-ra melegítik. Ennek az eljárásnak nemcsak az az előnye, hogy a megfelelő nyersanyagok választéka lényegesen nagyobb, hanem az eledelben lévő szénhidrátok is nagyon jól lebomlanak, így a kutya optimálisan tudja hasznosítani őket. Szó szerint felpattannak, ami a tápszem pórusain jól látható. Ezek a pórusok megkönnyítik az emésztőnedvek bejutását is. Ennek a melegítési folyamatnak köszönhetően az eledel hosszabb ideig eltartható, mivel az esetleges baktériumokat a melegítés elpusztította. A nyersanyagokban nem kellő mennyiségben található vitaminokat, nyomelemeket és ásványi anyagokat mindkét gyártási folyamat során pótolni kell.
8. tévhit: "Az állati melléktermékek rossz minőségű hulladékok."
A kedvtelésből tartott állatok eledelének előállításához használt vágási termékek az élelmiszerjog által szigorúan meghatározottak, és főként izomhúsból, szervekből, bőrből, kötőszövetből, porcból és csontokból állnak. Ezáltal sokkal inkább megfelelnek kutyád természetes táplálkozásának, mint a tiszta hús. Az állati melléktermékek élelmiszerjog szerinti felhasználása etikai és ökológiai szempontból is észszerű, mivel a levágott állat minél több részét hasznosítják. A levágott állatokból származó, egészségre veszélyes alkotórészek nem használhatók fel a kedvtelésből tartott állatok eledelében.
9. tévhit: "A kutyáknak nem kell fogat mosni."
Általánosságban elmondható, hogy célszerű odafigyelni a kutya fogápolására. Ugyanis a kutyák fogászati problémái és a fogkő súlyos következményekkel járhatnak. A lepedékben található baktériumok idővel az íny gyulladásához vezetnek - hosszú távon az íny visszahúzódik, és fennáll a fogak elvesztésének veszélye. A baktériumok azonban nemcsak helyileg, a szájban okoznak kárt, hanem a véráramon keresztül olyan szervekbe is eljuthatnak, mint a máj, a vese, a szív és a tüdő, károsítva azokat. Mit tehetsz tehát, hogy megelőzd kutyád fogászati problémáit? Ideális, ha már a kezdetektől fogva hozzászoktatod kutyádat a fogápoláshoz. Használhatsz például ujjra húzható gumikefét kutyád fogainak tisztítására, vagy megmoshatod azokat a célnak megfelelő kutyafogkefével és speciális kutyafogkrémmel. A fogkő azonban idővel felhalmozódhat. Állatorvosod fel tudja mérni, mikor van itt az ideje a professzionális tisztításnak.
Források
Kohn, B., Schwarz G.: Praktikum der Hundeklinik. 12. Ausgabe, Thieme 2017
Meyer, H., Zentek, J.: Ernährung des Hundes: Grundlagen – Fütterung – Diätetik. 6. Auflage, Enke 2010